Ha valami érdekes, tanulságos eset, sztori történt veled infó közben, termékeladás közben, lezárásnál, stb. akkor annak itt a helye, hagy tanuljunk belőle.

.....................................................................................................................

Forrás: http://sikereseletpalya.5mp.eu

Mit csináljak, hogy jó legyen?
Egy apa, fia meg a szamara déli hőségben mentek a poros utcán. Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot.
„Szegény gyermek! – szólt egy járókelő. – Rövid lábacskájával alig tud lépést tartani. Hogy is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamáron, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát.”
Az apa megszívlelte a bírálatot, leszállt és fiacskáját ültette a szamárra. Nem sok idő múlva egy újabb járókelő szólta meg rosszallóan:
„Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg lohol mellette.”
Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra. Ekkor egy idős asszony kiabált oda:
„Micsoda állatkínzás!”
Apa és fia összenéztek és leszálltak a szamárról. Néhány lépés után egy idegen kezdett gúnyolódni:
„Milyen ostobák vagytok, talán sétálni viszitek a szamarat? Minek tartjátok, ha még arra se jó, hogy vigyen benneteket?”
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, a másik kezét a fia vállára tette, és így szólt: „Bárhogy teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik. Azt hiszem, legjobb lesz, ha csakis a saját fejünk után megyünk.”

 

 

A seb
Volt egyszer egy fiú, akinek rossz jelleme volt. Az apja adott neki egy zsákot tele szögekkel, és azt mondta neki, hogy minden alkalommal, ha valakivel szemben elveszti a türelmét, egy szöget kell a kerítésbe vernie. Az első nap 22 szöget vert a kerítésbe a fiú. A következő hetekben megtanult magán uralkodni. A szögek száma egyre kevesebb lett. Rájött, hogy a szöget beverni sokkal fáradságosabb, mint uralkodni magán.
Végre elérkezett a nap, amikor nem kellett szöget beverni. Ekkor odament az apjához, és elmondta neki. Az apja erre azt mondta, hogy akkor minden nap húzzon ki egy szöget a kerítésből, amikor sikerült magán uralkodnia. A fiú nemsokára elmondhatta azt is az apjának, hogy az összes szöget kihúzta a kerítésből.
Az apa ekkor odavitte a kerítéshez a fiát, és azt mondta neki:
- Fiam, jól viselkedtél, de nézd meg, hogy néz ki most a kerítés. Tele van lyukakkal. Ez a kerítés már sohasem lesz olyan, mint korábban.

 

Pillantás a kútból
A béka lent lakott a kútban, ha szomjas volt, ivott a kút vizéből, ha éhes volt, kicsiny rovarokat evett.
Pacsirta szállt a kút fölé, leült pihenni a kút kávájára. A béka megkérdezte:
- Te hogy kerülsz ide?
- Sokat repültem, elfáradtam, megszomjaztam, innék a kútból – felelte a pacsirta.
- Ugyan, ne túlozz! Az égbolt akkora, mint a kút nyílása, hogyan fáradhattál ki annyira?
- Tévedsz barátom, az égboltnak nincsenek határai, végtelen.
- A béka felnevetett: Ne akarj okosabb lenni nálam! Naphosszat itt ülök a kútban, és az eget bámulom! Kizárt dolog, hogy tévedjek!

...................................................................................................................

Ezek ugyan nem azok, de tanulságosak....

forrás: suniland.hu

A trükk

Jack nyugdíjas éveire Floridába költözik, hogy ott élje meg az nyugodt öregkort. Azonban a környéken van egy iskola is. De június van, nincs ott egy lélek sem. Jack minden percet élvez a nyugdíjas évek kezdetén.

Azonban szeptemberben kezdődik a suli, és az első nap, tanítás után 5 rosszcsont nebuló hazafelé menet hatalmas robaj közepedte rugdossa fel a fémkukákat az utcában.

És ezt minden nap eljátszák. Jack tűri két napig, azonban a harmadik nap széles mosollyal oda áll a srácok elé:
"Szevassztok! Jó arcok vagytok... Én is ilyen eleven voltam fiatal koromban. Kaptok minden nap egy dollárt ha suli után az összes kukát szétrúgjátok - de nem hagyhattok ki egyet sem!"
A fiúk hamar rábólintanak a dologra. Másnap is jönek. Hiba nélkül végrehajtják a feladatot. Kapnak is egy dollárt.

Harmadnap Jack kicsit szomorúan áll eléjük:
- Srácok, tudjátok ez a gazdasági helyzet eléggé rányomja a bélyegét az életemre... Mostantól csak 50 centet tudok adni.
A fiúk húzzák a szájukat, de a következő nap is jönnek és nagy élvezettel rugdossák a kukákat.

Néhány nappal később fizetéskor a frissnyugdíjas ismét kiáll eléjük szemlesütve: "Srácok nem kaptam még meg a nyugdíjat. Csak 25 centet tudok adni a műsorért."

- Tetves 25 cent? - fakad ki a bandavezér.
- Csak nem gondolod öreg, hogy arra fogjuk pazarolni a drága időnket, hogy negyed dollárért minden áldott nap erre jövünk kukát rugdosni??? Felejtsd el. Kiszálltunk!!!

És Jack azóta is nyugodtan él ...

...................................................................................................................

Tanulságos igaz történet:

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuknevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üreshely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és aztírják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült ésmielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé akedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyiknevetett. „Tényleg?” – hallatszott a suttogás… „Nem is tudtam, hogy énvalakinek is jelentek valamit!” – és „Nem tudtam, hogy a többiek ennyirekedvelnek” – szóltak a megjegyzések.Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy adiákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem istörődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltakmagukkal és a társaikkal.

Néhány évvel később

 az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másikután – akik szerették vagy ismerték a fiatalembert – odamentek akoporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépettoda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivőkatona megszólította: „Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?” Ő igentbólintott. Erre a fiú azt mondta: „Mark nagyon gyakran beszélt magáról.”A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ottvoltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.„Valamit szeretnénk mutatni” – mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát azsebéből. „Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön megfogja ismerni.”

A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyetnyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már. A tanárnő – anélkül, hogy odanézett volna – tudta, hogy ez egyike voltazoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.„Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta azosztálynak” – mondta Mark anyja. „Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.”A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta: „Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felsőfiókjában őrzöm.”Chuck felesége pedig így szólt: „Chuck megkért, hogy a listát ragasszam beaz esküvői albumba.” „Az enyém is megvan még” – mondta Marily. „A naplómbantartom”. Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.„Mindig magamnál hordom” – mondta Vicki, és hozzátette: „Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.”                                                            * Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.

Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és  akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra.

Addig kell ezt megmondani,amíg nem késő.

 

 

 

...................................................................................................................

Kommandós verseny

Kommandós versenyt rendeznek a sivatagban. A feladat az, hogy egy elrejtett tevét kell felkutatni. Elindul egy 40 fős amerikai kommandó.

Fél óra múlva hozzák a tevét.
- Hogy csinálták? - kérdi a zsűrielnök.
- Műholdjaink segítségével hamar megtaláltuk, titkos járműveinkkel odamentünk és már hoztuk is.

Kimegy egy 20 fős orosz kommandó. Egy negyedóra múlva hozzák a tevét.
- És maguk hogy csinálták? - kérdi ismét a zsűri feje.
- Csatárláncba álltunk, és végigrohantunk a Szaharán.
Kimegy egy 5 fős szerb kommandó. 10 perc múlva hoznak egy kékre-zöldre vert, kiszúrt szemű, törött lábú, letört agyarú elefántot. A zsűrielnök el van ájulva a kiváló időeredménytől, de azért megjegyzi:
- Az idő az egyszerűen fergeteges, csak az a hiba, hogy ez nem teve, hanem elefánt.

Mire az elefánt:
- Teve vagyok! Teve vagyok!

 

 

 

---

 

 

Nagyszerű filozófus

Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt.
 Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:

 - Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?

 - Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit mondanál,  szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani  akarsz igaz?

 - Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és ...

 - Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem. Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a  barátomról, valami jó dolog?

 - Nem, épp ellenkezőleg ...

 - Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?

 - Nem igazán.

 - Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem  valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el  egyáltalán?
 
Ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen nagy becsben.

És ezért nem jött rá soha, hogy a legjobb barátja lefekszik a feleségével.

 

 

 

---

 

 

Prémium

Multinacionális cég leányvállalatainak alkalmazottai egy meetingen beszélgetnek:

Angol alkalmazott:
A munka utáni prémiumomból elvittem a családot Hawaiira, kifizettem a kocsim részleteiből a hátralékot, a maradékot pedig lekötöttem a bankban.

Német alkalmazott:
Hasonlóan voltan én is, mi elmentünk a Kanári-szigetekre, vettem egy új kocsit, a maradékot pedig félretettem a gyerek egyetemi éveire.

Magyar alkalmazott:
Én vettem egy pulóvert.

Angol és a német:
És a maradék?

Magyar:
Azt kipótolták anyámék.

...................................................................................................................

 

Favágó

Egy nap a favágó egy a folyó fölé behajló ágat kezdett el levágni. Hirtelen a favágó baltája beleesett a vízbe. A férfi olyan keservesen sírva fakadt, hogy megjelent előtte az Úristen maga. Megkérdi a szegény embert, hogy mi az oka a reménytelenségének? A favágó elmeséli, hogy a baltája beleesett a vízbe. Legnagyobb meglepetésére az úristen belevetette magát a habokba, és feljőve a kezében tartott egy színarany baltát.
- Ez volt a te baltád, kérdezte a szegény embert? A favágó azt válaszolta:
"Nem." Az úristen visszaugrik a vízbe, és visszatérve kezében tartott egy ezüst baltát.
- Ez volt a te baltád, kérdezte a szegény embert? A favágó azt válaszolta:
"Nem." - Az úristen visszaugrik a vízbe, és visszatérve kezében tartott egy acél baltát.
- Ez volt a te baltád, kérdezte a szegény embert? A favágó azt válaszolta:
"Igen."
Az úristent mélyen meghatotta szegény ember becsületessége, és neki adta mind a három baltát. A favágó határtalan örömmel tért haza.

Néhány nappal később a folyón csónakázott a favágó és a felesége, mígnem az asszony beleesett a vízbe, és elmerült. A favágó keserves sírására megint megjelent az úristen. Megkérdezte az embert mi az oka a bánatának. A favágó elmesélte, hogy most a felesége esett be a vízbe. Az úristen most is belevetette magát a habokba és hamarosan visszatért, s kezében hozta Jennifer Lopezt. Mikor megkérdezte a favágót, hogy: - Ő volt a te feleséged? az azt válaszolta, hogy "igen."
Az isten nagyon mérges lett, és dühösen rátámadt az emberre. A favágó rimánkodva kérlelni kezdte: - Kérlek, bocsásd meg nekem! Mit is válaszolhattam volna? Ha azt válaszolom, hogy "Nem", akkor legközelebb a Catherine Zeta-Jones-szal térsz vissza. És, ha megint azt válaszolom, hogy "Nem", akkor visszatérsz az igazi feleségemmel. Akkor azt válaszoltam volna, hogy "Igen". Erre Te jutalmul, mint az előző alkalommal, nekem ajándékozod mindhárom asszonyt. De én egy szegény ember vagyok, és hogyan is tarthatnék el három asszonyt. Ez volt az egyetlen oka, hogy én a hazugság szégyenét vettem magamra. Ezért mondtam neked elsőre "Igent".

Mi az erkölcsi tanulsága ennek a történetnek?

Ha férfiak hazudnak, annak oka mindig teljesen tisztességes, és mindenesetben megmagyarázható.

.................................................................................

Disznó és a ló

Egy paraszt vett egy igáslovat.  Gyönyörű állat volt! Igaz, jó sokat is fizetett érte. Ám egy hónap múlva a ló megbetegedett, lábra sem tudott állni.

A derék ember elkeseredve kihívta az állatorvost, aki azt mondta:

- Hát, a lovának egy vírusos megbetegedése van, 3 napig kell ezt a gyógyszert szednie. A harmadik napon eljövök, és ha nem javul az állapota, akkor le kell lőjük.

Az istállóban levő disznó meghallotta ezt a beszélgetést.
Az első nap után minden változatlan volt, a ló állapota nem fordult jobbra.

Odament erre a disznó a lóhoz, és így szólt:
- Gyerünk barátom! Kelj fel, állj lábra!
A második nap sem javult a ló állapota, nem hatott a medicina.
- Gyerünk barátom, kelj fel, mert ha nem, akkor meg fogsz halni! - figyelmeztette a disznó a lovat.
A harmadik napon is beadták a lónak a gyógyszert ... de semmi!
A ló állapota nem javult.
Az állatorvos megérkezett ránézett a lóra és lemondóan így szólt:
- Sajnos nincs mit tenni, meg kell öljük a lovat, mert megfertőzheti az összes többit is.
Meghallotta ezt a disznó és lélekszakadva rohant a lóhoz:
- Hej, testvér! Megjött az állatorvos, véged van! Kelj fel most vagy soha, amíg nem késő!!  Gyerünk!!
A ló horkantott egyet, feltápászkodott és elkezdett lépegetni, majd szaladni.
- Csoda történt! Ezt meg kell ünnepelnünk! - kiáltott boldogan a paraszt.
- Csináljunk egy bulit, lakomázzunk! Levágjuk a disznót!

Tanulság: Foglakozz a saját dolgoddal, abból baj nem lehet!

.......................................................................................................................

Diplomácia 

Henry Kissinger odamegy egy szegény emberhez:
- Szeretném, ha a fiad feleségül venne egy lányt!
- Ugyan, sosem szólok bele a fiam életébe!
- De ez a lány Lord Rotschild lánya!
- Nos, ebben az esetben... 

Ezután Kissinger odamegy Lord Rotschildhoz:
- Van egy férjjelöltem a lányod számára.
- Ugyan már, a lányom még túl fiatal a házasságra!
- De ez a fiú a Világbank alelnöke!
- Nos, ebben az esetben... 

Végül Kissinger megkeresi a Világbank elnökét is:
- Van egy ismerosöm, szeretném a figyelmedbe ajánlani, alelnöknek.
- Ugyan már, így is több alelnököm van, mint amennyire szükségem van!
- De ez a fiú Lord Rotschild veje!
- Nos, ebben az esetben.

.................................................................................................................

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Tanulságos esetek
Miért változtassunk életmódot? - © 2008 - 2024 - szponzor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat