2012 - től a következő linken folytatom:

 http://szponzor.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1168393

Karácsonyi asztal
Karácsony napján a család minden egyes tagja, hogy erős, egészséges legyen, egy gerezd fokhagymát evett. E napon minden családnál sütöttek búzakalácsot. A nóta is mondja:
„Hej karácson, karácson,
Van- e kalács a rácson?
Ha nincs kalács a rácson,
Mit ér ez a karácson.”

Mielőtt a gazdaasszony a karácsonyi ebédet betálalta volna, abból a tepsiből, amelyben a kalácsot vagy a rétest sütötte, az ebédre készített ételfajták mindegyikéből adott a „majorságnak”. A gazdaasszonynak az ebéd alatt a vánkoson kellett ülnie, hogy tyúkjai jó tojók legyenek. Arra is vigyáztak, hogy az asszony ne keljen fel az asztaltól, mert akkor a tyúkok sem „ülnek meg” a következő évben.
Ezen a napon a már említett kalácson és rétesen kívül ebédre főleg babot, káposztát, lencsét vagy répát ettek. A család minden tagja egy kanállal tett az ételből az üresen lévő tányérjába. Ebéd után kenyérbe téve adtak lencsét a lovaknak és a marháknak is. Az állatokat kiskarácsonyig abroncsból etették, hogy a következő évben „együtt maradjon a jószág”. Ilyenkor a gazda azt mondta: „Távozz ördög a majorságomtu, marháimaktu!”
Karácsony este az abrosszal beterített asztalra sót, piros almát, gazdasági terményeket, és eszközöket tettek. A Cserta patak mellékén lévő községekben a szántóföldeken nőtt terményekből búzát, rozsot, zabot, valamint bemetszett és megsózott vöröshagymát, a frissen sült kenyérből egy darabot, valamint olvasót, s pénzzel megtöltött erszényt helyeztek az asztalra. Mindezeket egy asztali abrosszal lefedték, s e fölött költötték el az ételt. Ezek is termés és időjárás jóslására szolgáltak, valamint a betegségek elűzésére. Sok helyen a karácsonyi asztal alá szalmát, szénát tettek, jelképezve ezzel a megszülető Krisztust, aki szintén a szalmán feküdt. Ezeket később összefogva a gyümölcsfákra tették, hogy jó termők legyenek.
Az ünnepi étel alapjaiban nem ütött el a göcseji ember hétköznapi eledeleitől. Ahogy Gönczi írja: a hétköznapi ételek „jobbjaiból” került ki az ünnepi ebéd és vacsora. Kiemelt szerepe volt a káposztának és a frissen sült kenyérnek. A leveseket kiváló gonddal főzték ilyenkor. A húslevest, aszerint, hogy milyen tésztát tettek bele másféleképpen nevezték el: „metit”, „kockás tiészta”, „rizskáso”, „ludgége-, rozmaringos- és becsinyáttleves”. A lúdgége-leves tésztáját kis hegyes fán megpödörték, hogy olyan alakban álljon, mint a lúdgége. A rozmaringosleves valójában krumplileves, tejföllel behabarva, melybe vágott rozmaringlevelet szórtak. A becsinált levest a majorság aprólékából készítették. Ünnepekkor mártásokat is készítettek, ezek közül a legkedveltebb a rozmaringos-mártás volt. (Tejfölös liszttel készítették, s vágott rozmaringot tettek bele.) Volt ezen kívül tormás-, uborka-, zsemle-, paradicsom- és vargányamártás. Télen a disznóhús volt a fő eledel, így került ebből a karácsonyi asztalra is. Azonban a disznónak aratásig, vagyis nyárig ki kellett tartania. „Hitvány embernek” tartották, akinél a hús már tavaszra elfogyott. A disznósonkát a kemencében sütötték ki, s nem kövesztették.
Italul télen-nyáron, hétköznap-ünnepnap bort fogyasztottak. A pálinkával mértékletesen éltek.
Karácsonykor természetesen a jövő évi bortermésre is jósoltak. Ha a bevágott vöröshagyma leve a besózás következtében lefolyt jó, ellenkez‹ esetben rossz bortermés lesz.

Oldal: Karácsonyi asztal Göcsejben
Miért változtassunk életmódot? - © 2008 - 2024 - szponzor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat