Az egészség a legfontosabb!

A mozgás jó az emlékezetromlás ellen



Már heti két és fél órás sportolással is hatékonyan léphetünk fel a memóriavesztés ellen. A rendszeres testmozgás hatékonyabbnak bizonyult, mint a gyógyszeres kezelés.


A mozgás nem csak testileg tart formában, hanem arról is gondoskodik, hogy szellemileg is fittek maradjunk. Ausztrál kutatók nemrégiben arra kaptak tudományos bizonyítékot, hogy a kellő mennyiségű sportolással múltbéli emlékeinket is megóvhatjuk az enyészettől.

A Melbourne-i Egyetem tudósai összesen 138 olyan ötven évesnél idősebb tesztszemély részvételével folytatták le kísérleteiket, akik a vizsgálódások kezdetén memória-problémákkal küszködtek, ám orvosi szempontból még nem igényeltek beavatkozást. A kísérletek végére mindannyian javítottak emlékezési képességeiken.

Az ausztrál kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy fél évig minden héten legalább háromszor sportoljanak - a sportolás alatt kis igénybevételt megkövetelő testmozgást értettek, és nem maratoni futásra való felkészülésre kérték a középkorú résztvevőket. Ennek megfelelően a legtöbben a sétálást választották, s a vizsgálódások után is megtartották ezt a szokásukat.

 

 

A Nicola Lautenschlager vezette kutatócsapat egy 70 fokozatú Alzheimer skálán (úgynevezett Alzheimer's Disease Assessement skálán) értékelte a résztvevők teljesítményét, amely az emlékezés-, a tájékozódás-, a koncetrálás-, megítélő-, beszédkészséget és gyakorlati képességeket takart.

Már féléves testi aktivitás előnyei is egyértelműen éreztették hatásukat: a rendszeresen mozgók átlagosan 1,3 ponttal jobb eredményt értek el, mint annak a kontrollcsoportnak a tagjai, akik nem végezték a rendszeres sétálást.

 

 

 

 

Jobb közérzet
A tizennyolc hónapig tartó kísérlet után a ,,sportos" csoport tagjai átlagosan 0,69 ponttal körözték le a mozgást kerülőket.

,,Az elsőre alacsonynak tűnő érték azonban nem lebecsülendő" - hangsúlyozza Lautenschlager - ,,mivel az aktívabb csoport tagjait csak nagyon csekély testmozgásra kértük. A vizsgálatok sikere még így is jóval jelentősebb, mint a hagyományos gyógyszeres beavatkozással kezeltek esetében.


A testmozgás kevésbé ismert pozitív hatásai :
A sport lassítja a sejtek öregedését
A dohányzás fokozza az emlékezetromlást


Az első tesztév után, amikor azt kértük a résztvevőktől, hogy hagyják abba a testmozgást,
jóval látványosabb eredménypontokról beszélhettünk." Ami a pontoknál is fontosabb: a csoport tagjai arról számoltak be, hogy közérzetük - hála a mértékletes sportolásnak - érzékelhetően javult, kevesebben szenvedtek depressziós tünetektől, mint vizsgálódásaink előtt, és emellett
a szív- és érrendszeri vizsgálatok is kedvezőbb eredménnyel zárultak.

Világszerte közel 27 millió embert kezelnek Alzheimer-kórral. A szám - a kutatók számítása szerint - 2050-ig elérheti a 106 milliót is, s ennek megfelelően szinte népbetegségnek számít.
Ha a technológia lehetővé tenné a betegség 12 hónappal korábbi felismerését, 9,2 millió esettel kevesebb ilyen jellegű megbetegedés lenne a Földön - hangsúlyozzák a szakértők.

(WEBBeteg - K. J.; Forrás: fucus.de cikke)

....................................................................................................................

 MÁR

Öt perc mozgás a szabadban javíthatja a lelki egészséget

2010.05.03. 11:09 - MTI

 

Csecsemőkorban érdemes kezdeni az elhízás megelőzését

2010.02.15. 13:21 - MTI

 ---------------------------------------------------------------------------------------

A só nem a járdára való

2010.01.07. 11:13 - MTI

 

Grapefruit mag titkai

A természet gyógyszertára A grapefruitmag titkai A gyógyszerészek évtizedek óta kutatják gyógyszerek megalkotásának lehetőségét. A legjobb és legegyszerűbb receptek azonban a gyümölcsökben találhatók meg. Például a papaya rákellenes hatásáról ismert. A grapefruit magja pedig felér a hagyományos antibiotikumokkal. Tizenhét éve a floridai dr. J. Harich orvos és hobbykertész észrevette, hogy a ,,csodamagok" a komposztban nem akarnak elrothadni, így letesztelte gyógyhatásukat, amiből számtalan megállapítást nyert. Mindegy, hogy húgyhólyaggyulladás, gombás fertőzés vagy fekély - a grapefruitmag hatóanyaga sok betegségen segít. Megszületett egy teljesen új és természetes antibiotikum. TÁMADÁS A VÍRUSOK ELLEN A világ számtalan kutatóintézete és egyeteme kezdte meg a kutatást, hogy rájöjjön a dolog nyitjára. Eredményeik figyelemre méltóak. Már igen csekély töménységben (egy pohár vízben 8 csepp) a grapefruitmag-kivonat ugyanolyan sikert mutatott, mint minden más hagyományos antibiotikum. Felhasználási területe eléggé széleskörű: több száz különböző baktérium- és vírustörzs, közel 100 gombatörzs és nagyszámú egysejtű parazita ellen lehet könnyűszerrel támadást indítani. A hasznos bélbaktériumok azonban a támadástól védettek, az immunrendszer aktiválódik és mellékhatásokra is csak akkor lehet számítani, ha a normális adagot négyezerszeresen túllépik. 2Nyugaton sok természetgyógyászatban tájékozott orvos többéves tapasztalatot szerzett már a ,,paradicsomi" elixírrel történő gyógyításban. A citrancs hatóanyagai elsősorban a gyomor- és bélpanaszok, a gombás betegségek, bőrgombás betegségek, megfázások, torok-, orr-, fülfertőzések, köröm-, fogínygyulladás és hüvelyfertőzés esetén váltak be. De nap mint nap új meg új felhasználási lehetőségeket fedeznek fel. Még a HIV-vírus elleni harcban is nagy reményeket fűznek a kutatók a grapefruitmaghoz. Hogy az AIDS-betegek és sok más kórházi páciens se fertőződjön meg a gyógyító centrumokban gyakran előforduló veszélyes baktériumokkal, amerikai klinikákon a mosószerbe grapefruitmag-kivonatot csepegtetnek a padló és az ágynemű hatékonyabb tisztítására. Ily módon fertőtlenítik az orvosi műszereket és a műtőket egyaránt. Az ivóvíz minősége is javítható, ha a hosszú távon egészségkárosító klórt grapefruitmag-termékre cserélik fel. Ezt Thaiföldön már eredményesen alkalmazzák. A tisztítóüzemek, uszodák is profitálhatnak ezekből a tapasztalatokból. A grapefruit anyagai természetesen gyorsan és káros melléktermékek keletkezése nélkül bomlanak le - így nem károsítják a környezetet sem.

 

................................................................................................................... 

Gondolatok a tejrõl és a tejtermékekrõl

 

 

Amikor a napi munkától fáradtan a XXI. század embere leül vacsorázni az asztalhoz, élelmiszert eszik, amit elõzõleg élelmiszerboltban vásárolt és élelmiszergyártók

állítottak elõ bonyolult fizikai-kémiai eljárások segítségével nagy üzemekben.

A vastagon szedett kifejezés is világosan mutatja a magyar nyelv csodálatos kifejezõkészségének eszközeivel a különbséget az élelem és az élelmi-szer között! Az élelem az ember számára való tápláló ételbõl áll, és nem élelmiszerbõl. A szer szó jelentése: mûvi, nem igazi, manipulált. Alig hiszem, hogy 100 évvel ezelõtt Magyarországon (vagy bárhol a világon) pénzt adtak volna az emberek olyan joghurtért, amelynek az a neve, hogy „eper ízû". Az epres joghurt (ha létezett volna egyáltalában akkoriban!) tejbõl erjesztett joghurtból és eperbõl készült volna, míg a példában szereplõ agyonreklámozott („legyen egészségesebb, ami finom!") összetétele a következõ.

„Sovány tej, víz, epres gyümölcskészítmény, természetazonos aroma, cukor, laktóz, tejsavó por, állományjavító, élõ joghurtkultúra."

(Forrás: Eledel-e? Fogyasztóvédelmi füzetkék 4. 1999. dr. Kalas György szerkesztésében)

Sajnos a reklámszakma gátlástalansága következtében sokan azt hiszik, hogy most valami olyan dolgot ettek, „a legnevesebb orvosok ajánlásával", ami egészséges a számukra. Ezért jobb, ha érthetõvé tesszük a kifejezéseket. Sovány tej azt jelenti, hogy a tejet gazdasági okok miatt „kiherélték", emiatt felhasználhatatlan, eladhatatlan valami. A víz csapvíz (benne a feleslegben alkalmazott klór következtében  kialakult klórozott szervesanyag tartalommal, a vízvezeték hálózatból kioldódott nehézfémekkel), az epres gyümölcskészítmény valaha eper volt, amelynek levét egyéb célra már felhasználták, majd bonyolult kémiai reakciókkal újra megpróbálták „epresíteni". A természetazonos aroma és az állományjavító szolgálja ezt a célt, csak az a baj, hogy szintetikus úton nyerik, emiatt testidegen. A cukrot répából kristályosították, finomították - halott anyag, az ember számára legveszélyesebb anyagok egyike. A laktóz eredetileg a tejben volt - tejcukor, de mivel abból elõbb már eltávolították, egy részét mesterségesen visszapótolják (a tejcukorra elutasító reakcióval reagálók nagy örömére). A tejsavó, a tejipar gyártási mellékterméke, amit, ha a csatornába eresztenek környezetvédelmi bírságot kell fizetniük érte, ezért a vizet eltávolítva a termékekbe teszik.

Ezek után felteszem a kérdést: mit keres az epres joghurtban a sovány tej (nem abból készült volna a joghurt?), a víz, a répacukor és többi oda nem való dolog? Azonban a leglényegesebb talán a következõ: hová lett belõle a joghurt és az eper?

A kérdésre a választ a tejipari szakembereknek - az un. „tejlobby" - képviselõinek kellene megadniuk, de mivel mindenki pontosan tudja, hogy ez olyan emberek érdekszövetsége, akiknek kizárólag a profit az érdeke, ezért a kérdés költõi marad.

„A tej élet, erõ, egészség" - harsogta a reklám évtizedeken keresztül. Az, de csak a bocinak - annak is csak volt, addig ameddig a „mamája" nem genetikai módosítással, lombikbébi program keretében született és természetes táplálékokkal táplálkozott, a szabad levegõn. Ma már zárt térben, hormon és gyógyszerkezeléssel, védõoltásokkal „óvják" õket, vegyi úton (és saját elhullott társaik tetemébõl) elõállított „tápanyaggal" etetik, a napfényt csak hírbõl ismerik. Mindez, mint kémiai anyag és mint bioinformáció benne van a tejben, amelynek élettani értéke az elmúlt 40 évben 95 %-kal csökkent és így a béka hátsó fele alá ereszkedett. Az a mûanyag, ami az iskolatej akciók során („áldozatos" politikusaink segítségével) a gyermekek szervezetébe kerül, a második leggyakoribb allergén! A légzõszervi betegségek elsõdleges kiváltójával a fehérlisztbõl készített kenyérrel és péksüteményekkel együtt.

Nagyon sokan, sokféleképpen kivesézték már a tej és tejtermékfogyasztás hátrányait, azért most csak a legfontosabbakon szaladjunk át emlékeztetõül.

• Az ember számára csak az anyatej természetes táplálék, az is csak csecsemõkorban. Minden más állat tejének összetétele (még a mostanában nagyon felkapott kecske és juh teje is!) lényeges alkotóelemeiben eltér az anyatejtõl. Az orvostudomány egyik legnagyobb ellentmondásai közé tartozik az, hogy amíg a gyermekek táplálkozásáról szóló fõiskolai tankönyvben részletesen szó esik a tej rendkívül káros hatásairól, addig néhány oldallal késõbb, mint természetes tápanyagnak, mindennapi alkalmazására buzdít! Ismeretes, hogy hároméves kora után a tejcukor emésztéséhez szükséges laktáz nevû enzim termelõdése a magyar emberek egyharmadában elégtelen - emiatt a tejcukor emésztése is az!

(Forrás: Dr. Szél Éva - Az egészséges gyermek fejlõdése, táplálása, gondozása)

• A tehéntej fogyasztása az ember számára bizonyos értelemben képtelenségnek számít. Ha egészségügyi szempontból vizsgáljuk a tejet, mint táplálékot, azt találjuk, hogy bár elvileg magas értékû fehérjeforrás, azonban emésztése során rengeteg savasító melléktermék keletkezik, ezekbõl pedig ekcéma, asztma, allergia, légúti-, nõgyógyászati-, és ízületi betegségek alakulnak ki. Ismeretes, hogy a nyers diófélék, olajos magok és a csíráztatott gabona semmiben nem maradnak le a tej mögött, sõt ezek létfontosságú vitaminokkal és ásványi anyagokkal látnak el bennünket azonnal beépíthetõ formában és méreganyag nélkül.
• A tejet optimálisan csak oltógyomorral lehet megemészteni. Ugyan a gyomorsavtól is kicsapódik a tejfehérje, és az emésztõrendszerünk képes a tejfehérjét aminosavakká bontani, ez a folyamat mégsem mûködik olyan jól, mint a teheneknél. Különben nem nyákosítana annyira bennünket, amikor az emésztõnedvek nem termelõdnek optimálisan, vagy ha a tejet sok más, édes élelmiszerrel együtt fogyasztjuk.
• A tej, mint kalciumforrás az egészséges ember számára, akinek anyagcseréje nagyjából egyensúlyban van, nem sok jelentõséggel bír, mivel lúgos többletû, vitális anyagokban gazdag étrend esetén sokkal kevesebb kalciumra van szükségünk, mint amikor az anyagcserénket sok hússal, hallal, tojással, finomított cukorral, fehér lisztbõl készült termékekkel és alkoholos italokkal túlsavasítjuk. A vegetáriánus, kiegyensúlyozott és teljes értékû táplálkozás ezért rendszerint elegendõ kalciumot tartalmaz az egészséges kalciumháztartáshoz. Persze vannak olyan élelmiszerek, amelyekben kifejezetten sok a kalcium. Ilyen elsõsorban a szezámmag, a mandula és a török mogyoró, illetve a brokkoli.

 

• Energetikai szempontból viszont a tejtermékek, alig aktiválják emésztõszerveinket. Másik oldalról azonban nem is földelnek minket olyan erõsen, mint a többi állati eredetû élelmiszer, amiért manapság egyre több ember választja a lakto vegetáriánus táplálkozásmódot.
• Ha valakinek a szervezete nem allergizál közvetlenül sem a tejcukorra, sem a tejfehérjére, akkor olyan tejet fogyasszon, ami a legkevesebb feldolgozási fázison ment keresztül. Ilyen a frissen fejt nyers tej, ami a hiedelemmel ellentétben jobban védett, mint a pasztörizált. Eredetileg a marhatuberkulózist és az emberre is veszélyes marhabetegségek terjedését akarták ezzel megakadályozni. A dolog elég paradox, hiszen a tuberkulózis baktériumok ilyen alacsony hõmérsékleten csak részben pusztulnak el. A fejés során természetesen más baktériumok is a tejbe juthatnak, ezek azonban korántsem olyan veszélyesek, mint a tuberkulózis baktériumok. A pasztörizálással azonban nemcsak a kórokozók pusztulnak el részlegesen vagy teljesen, hanem a friss tejben megtalálható tejsavbaktériumok is, amelyek normál esetben a nemkívánatos baktériumok növekedését gátolják. Ezen kívül a tejfehérjék egy része denaturálódik. A tej életenergiája tehát mindenképpen sokat csökken a pasztörizálás folyamata során, így utána már egyáltalán nem számít egészséges élelmiszernek.

 

• Még ha a tej pasztörizálásának eredetileg volt is célja és értelme, a homogénezés viszont a tej teljesen fölösleges feldolgozási eljárása. Annak érdekében, hogy ne fölösödjön, magas nyomás alatt egy szívókán keresztül acéllemezre fecskendezik a tejet, minek következtében a tejzsír mikroméretû cseppekre bomlik, s így egyenletes (homogén) mennyiségben oszlik el a tejben. Ezt az eljárást nevezik tehát homogénezésnek. Az egészségre nézve azonban mindez igencsak elgondolkoztató. A homogénezett zsírrészecskék ugyanis olyan kicsik, hogy egy részük a bélfalon keresztül emésztetlenül a nyirokrendszerbe és a vérbe kerülhetnek. Hogy mennyire káros az emberre a felszívódott, megemésztetlen, homogénezett tejzsír, azt nehéz megmondani, kiváltképp, hogy az egész zsírmolekulák sem a nyirokrendszerben, sem a vérben nem számítanak különösnek. Az azonban bizonyos, hogy a tej egyik enzimje, az úgynevezett xantinoxidáz, amely normál esetben a tej nagy zsírmolekuláin található, és onnan az emésztõnedvek könnyen el tudják pusztítani, a homogénezéssel a kis zsírrészecskékbe jut. A kis zsírgolyócskák belsejében az emésztõnedvek már nem fejthetik ki rá hatásukat, azaz nem semmisíthetik meg, s így végül a vérbe kerül. Ez az enzim azután megkapaszkodik a véredények falain, és ott károkat okozhat, amelyek esetlegesen érszûkülethez vezetõ változásokat is elõidézhetnek.
• Egy másik ilyen egészségtelen tejtermék az úgynevezett H-tej, melynek elõállításánál a tejet néhány másodperc erejéig 150 °C -ra melegítik, s ezzel néhány hónapra eltartható marad. Eközben a tejfehérje akár 90%-osan is denaturálódhat, ami az olyan vízoldható vitaminoknál, mint a B-vitaminok és a C-vitamin, akár 20 %-os veszteséget is jelenthet. A tej azon típusú sterilizációja azonban, amikor 10 - 30 percen keresztül 110 - 120 °C -on melegítik, még sokkal nagyobb vitaminveszteséget jelent. Ezáltal ugyanis a vitaminok akár 50 %-ka is megsemmisülhet, sõt a B12-vitamin esetében ez az arány 80-100 %-ra is felszökhet. Ezért én alapvetõen mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha lehet, nyers tejtermékeket fogyasszon. A homogénezett tejrõl, pedig lebeszélem az embereket, fõleg azért, mert az érszûkület az egyik leggyakoribb betegség. Ennek oka feltehetõleg nem csak a finomított cukor és más egészségtelen élelmiszerek fogyasztása, hanem a homogénezett tej is. A fogyasztó sajnos nem mindig tudja könnyen felismerni, melyik tejtermék homogénezett és melyik nem, mert ezzel kapcsolatosan a gyártóknak semmilyen törvényben elõírt nyilatkozási kötelezettségük nincs! Az ember majdnem biztos lehet abban, hogy az élelmiszerboltokban és szupermarketekben minden tejtermék, akár teljes tej, akár zsírszegény tej, joghurt, kefir vagy esetleg egyik - másik tejszín is az, nemcsak pasztörizált, de homogénezett is, még akkor is, ha azt nem tüntették fel a csomagoláson.

 

(Forrás: Henning-Müller Burzler - Egészségesen és allergiamentesen)

Az elõbbiek alapján annak, akinek az allergia miatt hasonló cipõben jár a gyereke, vagy csak elõre gondolkodik, íme néhány segítség, hogy miként lehet a tejet, tejtermékeket pótolni?

• Ha tejre van szükség, akkor bár más az íze (minden szokás kérdése és a szükség nagy úr!), használjunk szója, rizs, vagy magtejeket. Ezek a bioboltban „arany árban" beszerezhetõk, de otthon magunk is készíthetünk, sokkal olcsóbban.
• Kakaó. Ez nagyon sok gyerek kedvenc reggeli, vagy esti itala. Az elõbb említett bármelyik tejbõl elõállítható karobpor (szentjános kenyér) és egy kevés méz segítségével. Ha azonban dióból és rizsbõl készítünk tejet, akkor a színe és finom íze önmagában pótolhatja, az egykori kedvencet - a kakaóban levõ káros - teobromin nélkül. Arról nem beszélve, hogy a benne lévõ kalcium sokkal jobban szolgálja a csontrendszer fejlõdését. A tehéntej ízére a mandula és rizs kombinációja hasonlít a legjobban.
• Túró. Ez könnyen helyettesíthetõ tofuval (szójatúró), amely ma már nem csak a bioboltokban, hanem a nagyobb élelmiszerboltokban is beszerezhetõ. Önmagában semleges ízû, bárhogyan variálható sós, vagy édes ételekhez. Készíthetõ belõle körözött (senki sem mondja meg, hogy nem tehéntúróból készült!), túrógombóc, vagy túrótorta is!
• Tejföl. Ez is készíthetõ tofuból, de készen is kapható. Önmagában nem olyan jó, mint az eredeti, azonban rakott ételekhez (rakott krumpli, rakott kel, stb.), vagy levesekbe (pl. bableves) nagyon jól használható.
• Sajt. Ez a rendszer gyenge pontja. Bár már lehet kapni ilyet is a bioboltokban, de természetesen más az íze és másképpen viselkedik, mint a tehéntejbõl elõállított sajt. Hõkezelésre nem válik szálassá, nem nyúlik, az íze sem teljesen azonos. A sajtkedvelõk ne várják, hogy ezzel teljesen pótolhatják kedvencüket, de el lehet gondolkozni: mi fontosabb? Az egészség, vagy az élvezetek?

 

Apc, 2006. március 31.
Varga Sándor holiszta, természetgyógyász tanár

................................................................................................................

Tudományos vegetarianizmus

Mindennapi allergénjeink

 

 

Ezúttal nézzük meg azt, hogy mit kínál nap, mint nap a modern élelmiszeripar az egészséges táplálkozás álcája alatt a szuper - hiper és mega - marketekben. Egykori tanárom, Ferencsik István arra a kérdésre, hogy „Mit érdemes vásárolni ezeken a helyeken?" ezt válaszolta: „'Oszt mi dolgod van neked ott? Hiszen jól tudhatod, hogy ott embernek valót nem adnak!"

Akkor túlzásnak tûnt a dolog, de az azóta eltelt évek és a természetgyógyászati gyakorlat azt bizonyítja, hogy 100 százalékban igazat mondott! Tudniillik a táplálkozási eredetû allergia népbetegséggé vált, elsõsorban a soha nem látott méretû állati fehérjefogyasztás miatt. Ezek a fehérjék a természetes állapotukhoz képest már valamilyen formában módosítottak (nemesítés, génkezelés), ezért a szervezet testidegenként érzékeli, és allergiás reakcióval elutasítja.

Elõször tisztázzuk az alapfogalmakat. Mi az allergia és mi az allergén?

Az allergia a szervezet megváltozott reagálási módja, amelynek során egy bizonyos anyagra hevesebb elutasítással reagál, mint normális esetben. A kiváltó anyagot nevezik allergénnek. Az allergia fõ kritériuma az, hogy a szervezet túlzott mértékben képez ellenanyagokat (antitesteket) az allergiát kiváltó anyag ellen, és egyértelmû reakciókkal kimutatható az okozó jelenléte. Minden allergia, gyulladás is egyben.

Az intolerancia az, amikor a hevesen elutasító allergikus tünetek néhány másodpercnyitõl vagy percnyitõl néhány órán belüli idõszakaszon belül érik el a tetõpontjukat. A késõbb ható típus esetében egy nap múlva.

A krypto, vagy rejtett allergiás reakció akkor lép fel, amikor az allergiás szereti az allergénjét. Függ tõle, és ha nem kapja meg, akkor elvonási tünetei vannak, de az allergia nem mutatható ki a nyugati orvoslás módszereivel és nincsenek elfogadott tünetei. Ilyen, pl. amikor a tejallergiás gyereknek folyik az orra, duzzadtak a mandulái (amit ekkor igen sajnálatos módon mûtéti beavatkozással eltávolítanak). Az allergiás ember szervezete feleslegesen nagy energiát használ az allergiás reakciók kompenzálására.

Az allergia lelki háttere. Az ilyen ember folyamatosan rosszul válaszol a létrejött nehéz helyzetekre. Már az is akadályokba ütközik nála, hogy egyáltalán válaszolnia, reagálnia kell! Élethelyzeteit, illetve azt a személyt, akivel kapcsolatban kialakult a túlzott reakció, csak egyetlen szemszögbõl vizsgálja, értelmezi. A legyengülést, pedig a fásultság, majd az ellenszegülés és végül a „felháborodás" követi. Tulajdonképpen ez az allergiás tünet.

Az allergiához minden esetben egy olyan, meg nem értett - félreértelmezett - lelki összeütközés vezet, ami aztán felbukkanásakor ezt a helytelen, fokozott, túlzásba vitt reakciót váltja ki.

Már az ókorban észlelte az orvostudomány atyja Hippokrátész, hogy az emberek egy részének testén tejtermék (sajt) elfogyasztása után kiütések, viszketések jelentkeztek. Mai világunkban, már a lakosság döntõ többsége allergiás!

Ki ne hallott volna a tejfehérje, tejcukor, vagy a pollen allergiáról, hogy csak a legismertebbeket említsük. Azt már kevesebben tudják, hogy a kisgyerekek körében egyre jobban terjedõ asztma is allergia. Látványos és alapvetõen hibás szélmalomharcot vívunk, társadalmi szinten a parlagfû és egyéb virágport termelõ növény ellen, pedig fõleg a fehérjében túlzottan gazdag ételek rendszeres fogyasztása váltja ki ezt a rendkívül kellemetlen reakciót.

A hõkezelt tej és a belõle készített rengeteg tejtermék (sajtok, fagylalt, Túró Rudi és társai), a finomított lisztbõl készült fehér péktermékek, az izgatószereket (teobromin, koffein) tartalmazó termékek (csokoládék, üdítõ italok), a finomított cukorral készült élelmiszerek a környezeti szennyezésekkel együtt olyan mértékben károsították az immunrendszert, hogy feltétlenül védekeznünk kell már tudatosan is!

Melyek a legfontosabb allergének a táplálkozásunkban és miért?
Elsõsorban a fehérjék, és ezek közül is a tömegtermelés miatt módosítottak. Ezután az adalékanyagok hihetetlenül széles skálája, amiket E-számoknak ismer a közvélemény, majd a fehér cukor (nálunk elsõsorban a répacukor), az állati táplálékból átkerülõ gyógyszerek, a rossz ételtársítás miatti emésztetlenség, a gyorsételek (fast food), az ivóvíz, az alkoholfogyasztás, az edények mosogatásához és öblítéséhez használatos szerek.

Ehhez társul még minden környezeti hatás, amelyek nem táplálkozási eredetûek ugyan, de nagymértékben hozzájárulnak a betegséghez. Ilyek pl. a szennyezett levegõ, az elektroszmog, a már szinte elviselhetetlen stressz, a védõoltások, stb.

A második világháború után nálunk is elterjedt intenzív mezõgazdasági mûveletek és a felhasználatlan vegyi fegyverekbõl elõállított vegyszerek elszennyezték a talajt, ezért gyümölcseink, zöldségeink és növényeink tápanyagban (tápértékben) elszegényedtek, szennyezõ és mérgezõ anyagokban (nehézfémek, növényvédõ-, és rovarirtó szerek, stb.) feldúsultak. Amennyiben ezeket a négylábú haszonállatok elfogyasztják, a szervezetükben (a tejhasznú állatoknál a tejben is) koncentráltan megjelennek, elsõsorban a zsír-, és az izomszövetekben (húsok), illetve a hasznosítható kötõszövetekben (porcok). Sajnos a manapság agyonreklámozott baromfihús sem kínál egyiknél sem jobb alternatívát, hiszen a nagyüzemi tartás körülményei miatt (stressz hormonok, gyógyszerek, védõoltások, növekedési hormonok, stb.) ezek is allergizáló hatást fejtenek ki. A normál körülmények között heti 5-6 tojást tojó tyúkokat lecserélték „bio" hibridekre, amelyek napi 2-3-at tojnak egy évig. Ezidõ alatt ezek a szerencsétlenek kiégnek, tollazatuk javarészét elveszítik, szervezetileg leépülnek. Mivel már nem használhatók, (un. „letojt" tyúkoknak nevezik õket), ezért bekerülnek a feldolgozóipar mindent hasznosító és hulladéknélküli óriáskerekébe, hogy legközelebb valamelyik gyorsétterem „ínycsiklandó" csibefalatjaként találkozzunk vele. Esetleg a belõle készült húspép szív alakúra formázva és sajttal töltve csábíthasson a mindennapi fogyasztásra. A tojásba éppen úgy beépülnek a kémiai anyagok, és a biológiai információk, mint a húsokba és ugyanazt az allergizáló hatást fejtik ki.

Az ember alapvetõ táplálékainak egyike a kenyér, mára az elsõdleges allergiaforrássá vált a terméshozam növelése miatti nemesítés (génmódosítás), a vegyszerezés miatti beltartalmi érték csökkenése és a lisztbõl eltávolított tápanyagok következtében (vitaminok, enzimek, ásványi és rostanyagok). Ez utóbbiakat a korpa tartalmazza, ezért a fehér kenyérben csak az üres kalóriát adó (hízlaló) keményítõ és az allergizáló fehérjék (glutén, gliadin) maradnak, kb. 10-15 vegyszer társaságában. A mai 1 kg-os kenyér mérete megfelel az egykori 2-3 kg-os kenyérének, azzal a különbséggel, hogy tápértéke zérus, székrekedést elõidézõ hatása maximális (hiszen nincsen rosttartalma!), frissen fantasztikus illatú (ó azok a csodálatos természetazonos aromák!), semmilyen házi eszközzel nem szeletelhetõ, morzsálódik és másnapra pont olyan, mint szivacs. Ugyanez a helyzet az összes pékáruval, amely az acélos búzából õrölt finomlisztekbõl készült. Legyen az édes, vagy sós sütemény, az elkészülte után 6-8 órával már nem élvezhetõ, de legalább allergizál!

Ide tartozik a fehér cukor is, amelynek allergizáló hatása a vékonybél nyálkahártyájának tönkretételében keresendõ. Az eredetileg félig áteresztõ képességû vékonybél a megemésztett kisebb méretû molekulákat engedi át, míg a cukor nyálkahártya károsító hatása miatt az emésztetlen óriásmolekulák is kijutnak a véráramba. Itt a szervezet testidegenként érzékeli és a kelleténél, a normálisnál nagyobb erõkkel veszi fel ellen a harcot. Ez a belsõ harc egy gyulladás - az allergiás elutasító reakció.

A terméshozam növelése miatt genetikailag módosított szójafehérjék a következõk a sorban. Olcsó elõállíthatóságuk és sokoldalú felhasználhatóságuk miatt ma már szinte mindenütt jelen vannak, a felvágottaktól a hús-, és gabonaipari készítményeken keresztül egészen a húsevõ háziállataink tápjáig (természetesen a legnevesebb tenyésztõk ajánlásával!).

Egyre jobban felzárkózik a szójához az amerikai, vagy földimogyoró, amelynek szintén hasonló okok miatt lett a fehérjeszerkezete allergizáló hatású. Ez a termék is megszámlálhatatlanul sok élelmiszeripari készítményben van jelen, az erre allergiások „õszinte örömére".

Az elõbb felsoroltak csak a legfontosabbak a minket körülvevõ világ legkárosabb élelmiszerei közül. A fent felsorolt élelmiszereket hagyjuk el a táplálkozásunkból, mert hosszú távon történõ fogyasztásuk allergiához vezet.

Mit együnk az allergizáló élelmiszerek helyett?
Természetesen valamilyen alternatívát kell kínálni azok számára, akik komolyan veszik az egészségük állapotát és a táplálkozásukat. Az õ számukra, és elvileg minden ember számára ma már alig kínálkozik más megoldás, mint a tudományosan átgondolt növényi táplálkozás.

Vissza a természetes élethez. Nincs más út, a mai tévedés, és járhatatlan, ez mindennap bebizonyosodik. Az emberi szervezet táplálására a növényi eredetû táplálék a legalkalmasabb, elsõsorban a természet által kínált nyers formában.

Felépítésének és energiaszükségletének fedezésére, az alábbiakra van elsõsorban szüksége: fehérje, szénhidrát, zsír. Táplálékunknak e három anyagon kívül még; vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket és vizet kell tartalmaznia. A fenti állításoknak megfelelõ táplálékok a következõk:

• gyümölcsök (az évszaknak és a földrajzi helynek megfelelõ, friss, érett gyümölcsök)
• zöldségfélék és fõzeléknövények (fõleg nyersen, esetleg párolva, fõzve, sütve)
• olajos magvak, csonthéjasok nyersen, só nélkül, és az ezekbõl hidegen sajtolt olajok
• gabonamagvak, hõkezeléssel, vagy csíráztatással feltárt állapotban
• hüvelyesek, hõkezeléssel, vagy csíráztatással feltárt állapotban
• egyéb csíráztatott zöldség-, fû- és fûszerfélék
• fûszernövények

Az emberi test víztartalma kb. 70 %, ezért felépítéséhez is célszerû hasonló víztartalmú természetes ételeket fogyasztani. A szervezet napi igénye: 2- 2,5 liter víz abban az esetben, ha nem fogyaszt elegendõ nyers gyümölcsöt és zöldséget. Ha igen, akkor 1 liter körüli is elegendõ. Étkezés után 3 órán át lehetõleg ne igyunk, mert a sok folyadék gátolja az emésztési folyamatokat. Feleslegesen hígítja a gyomorsavat és a béltraktus különbözõ emésztõnedveit.

Csak alaposan megrágott (legalább harmincszor egy falatot) ételt nyeljünk le, ezzel is megkönnyítve emésztõ rendszerünk munkáját. Még a pépes ételt is "rágjuk meg", hogy az étel jól elkeveredjen a nyálban lévõ szénhidrátbontó enzimekkel.

Ügyeljünk a fehérjék, szénhidrátok és az ún. semleges ételek megfelelõ társítására, mert ez biztosítja vérünk sav/lúg egyensúlyát. A különbözõ ételcsoportok (fehérje, szénhidrát) megemésztéséhez különbözõ, savas vagy lúgos enzimek valók, amelyek kölcsönhatásban kioltják egymást, sõt gázt is fejleszthetnek, ha a fenti ételcsoportokat egy étkezésen belül keverjük egymással. Ezért lehetõleg ne fogyasszunk fehérjében gazdag ételt szénhidráttal, vagy gyümölcsöt zöldséggel!

Azzá válunk, amit megeszünk. Az étel, amit elfogyasztunk, nem csak anyagi felépítésû, (akárcsak az ember) ezért finomabb megnyilvánulási formáinkra is hat. Ezt figyelembe véve saját keresetünkbõl származó, saját kezünk munkájával és nyugodt körülmények között, szeretettel elõállított ételt együnk.

A mérgezõ anyagok, mint az alkohol, a kábító-, az izgató- és nyugtatószerek, valamint a dohányzás, és a kávé rendkívül ártalmasak mind egészségünk, mind szellemi fejlõdésünk szempontjából, ezért ne éljünk velük

A legfontosabb étkezési szabályok
Fehérjét vagy keményítõt (szénhidrátot) tartalmazó ételeket csak külön, 4-5 órás idõtartam elteltével fogyasszunk, mert a helytelenül társított élelmiszerekbõl kis mennyiség is képes fenntartani a szervezet savasságát. Egy étkezésen belül lehetõleg egyfajta fehérjét együnk, de az aminosav komplettálás elvét a napi étkezések szintjén feltétlenül vegyük figyelembe: a teljes értékû fehérje a szójában és a belõle készült tofuban, a tönkölybúzában, a barnarizsben, a gombákban, a kölesben található, a nem teljes értékû fehérje minden növényi táplálékban, de fõleg a hüvelyesekben, gabonafélékben, olajos magvakban és csonthéjasokban található. Ezért fontos, hogy étrendünkben mindkét fajta fehérje szerepeljen.

Szénhidrát és keményítõ tartalmú ételbõl több fajtát fogyaszthatunk egy étkezésen belül, de igyekezzünk minél egyszerûbb ételeket készíteni és fogyasztani.

Gyümölcsöt csak magában, nyersen és kizárólag éhgyomorra együnk. A gyümölcs 30 - 60 perc alatt távozik a gyomorból, míg az egyéb táplálék után gyomor csak 3-5 óra múlva ürül ki. Ezért célszerû, étkezés elõtt minimum 30 perccel vagy étkezés után 3-5 órával fogyasztani.

Zöldségfélék, a gyümölcsök kivételével mindenfajta táplálékhoz társíthatók, azaz egyaránt fogyaszthatók fehérje, illetve szénhidrát alapú ételekkel.

Híg levesek, (fõleg kész zacskós levesek) fogyasztása nem javasolt. Kimondottan ajánlott viszont a hüvelyesekbõl (lencse, bab stb.), sokféle zöldség hozzáadásával készült sûrû levesek fogyasztása.

Az elkészült ételekhez mindig utólag adjuk hozzá a hidegen sajtolt olajat, mert a sütött, fõzött olajok egészségtelenek.

Iktassuk ki az étrendbõl a finomított (fehér) cukrot és minden olyan táplálékot, amely ezzel készült, mivel erõsen savasít, allergizál és az emésztõszervekben rendkívül káros alkoholok keletkeznek belõle. Ezen kívül a candida albicans nevû gomba legfõbb tápanyaga. Édesítésre lehetõleg mézet, juharszirupot, gabonamalátákat, vízbe áztatott és turmixolt aszalt gyümölcsöket, vagy csicsóka-sûrítményt használjunk. A barna cukor sem egészséges, de elõnye a fehér cukorral szemben, hogy a fogak számára fontos fluort tartalmazza. (Ezt a kémiai fehérítéskor vonják ki a cukorból). A méz csak 40 C fok alatt õrzi meg tápértékét.

Csak az élõ (nyers) ételek teljes értékûek. Ezek közül a legjobb energiaadók a gabonák, hüvelyesek illetve egyes fûszernövények csírái (lucerna, búza, árpa, rozs, bab, lencse, szójababfélék, zsázsa, mustármag stb.). Ezeket pástétomként, salátába kiegészítõként vagy turmixgépben pépesítve, tofuval, vagy olajjal elkeverve salátaöntetként használhatjuk.

Mérsékeljük, de ne iktassuk ki teljesen a sót az étkezésünkbõl, mert egy felnõtt embernek naponta legalább 3 g sóra szüksége van ahhoz, hogy a gyomorsavtermeléshez elegendõ klorid ionhoz jusson a szervezet. Akinek kevés a gyomorsava, az nem képes az amúgy is túlzott mértékben fogyasztott fehérjéket megemészteni - ami egy idõ után allergiához vezet.

A salátákhoz hidegen sajtolt olajokat használjunk, ecetet soha, mert az becsapja az emésztõrendszert. Savként érzékeli, ezért leállítja a gyomorban a sósavas emésztõnedvek termelését. Az ecetsav azonban nem képes a fehérjéket lebontani, így azok megrohadnak a belekben, miközben méreganyagok és gázok keletkeznek.

Végezetül néhány szót arról, hogy mit tehet egy ember, aki allergiában szenved?

Az allergia komplex kezelése
Ne felejtsük el, hogy minden pollenallergiás egyben táplálékallergiás is! Ezért,mint más betegségek esetében itt is az a jó megoldás, hogy egyszerre kell a terhelést csökkenteni és a szervezet adaptációs képességét segíteni. Az allergia kezelése a következõképpen hatékony:

• táplálkozási karantént kell elrendelni a primer, vagy bázis allergénekre, azaz a beteg min. 3 hétig nem ehet semmi olyat, amiben ezek szerepelnek. a szervezetet méregteleníteni kell, gyümölcsnapok, rövid böjtök közbeiktatásával,
• külsõ és belsõ biorezonancia terápia, (BRT - mágnes ágy + sajátjel) alkalmazása;
• a rossz táplálkozás miatt kialakult hiánypótlás; (táplálék kiegészítõk) és telítetlen zsírsavakat tartalmazó készítmények alkalmazása,
• keringésjavítás, fõképpen rendszeres testmozgással,
• pszichoterápia (a háttérben megbújó okok felderítése és feldolgozásának megkezdése)

A karantén után következik az allergia mágneses lenyomatának (engramjának) kioltása, ami mindig anyagspecifikus, tehát magával az allergénnel dolgozunk. Az engram kioltása után következik az étrend átalakítása a természetes rendnek megfelelõen, majd a bélflóra helyreállítása, visszatelepítése táplálék kiegészítõk segítségével. Ha a panaszok továbbra is fennállnak, akkor sor kerülhet a másodlagos allergénekre való kezelésre, amelyek közül elsõsorban a kultúra specifikus allergéneket kezeljük.

Nem mindegy, az allergiakioltás, idõpontja sem. A hatékony beavatkozás mindig az allergiaszezonon kívül történik, mert olyankor a szervezet nincs annyira igénybe véve a kompenzációs mechanizmus alkalmazása miatt. A szezonallergia gyógyítása szezonon kívül eredményes, ami nem jelenti azt, hogy a szezonban nem hoz lényeges enyhülést, vagy akár teljes tünetmentességet. A kezelést mindenképpen érdemes a késõ õszi - téli - tavaszi idõszakban megismételni, hogy maradandó változást lehessen vele elérni.

 

Apc, 2006. május 4.
Varga Sándor holiszta, természetgyógyász tanár

 ..............................................................................................................

 

Tudományos vegetarianizmus

Élõ étel - halott étel

 

 

Az elõzõ részben szó esett arról, hogy miként szemléli a táplálkozást, XIX. század végén - XX. elején kialakult (tehát „komoly hagyományokkal" rendelkezõ) táplálkozástudomány. Ezúttal megvizsgáljuk, a kérdést holisztikus szemlélettel.

Az élettani folyamatok vezérlése
Az ember magatartása, és egész élete összefügg idegrendszere fejlettségével. Kezdetleges idegrendszer csak kezdetleges életmódot tesz lehetõvé. Mivel az ember a legmagasabb fejlettségi fokon álló, sokrétû, változatos testi, lelki, és szellemi életet él, tehát a legbonyolultabb idegrendszerrel rendelkezik az ismert élõlények közül.

A szervezet - mint élõ egység - csak akkor mûködhet zavartalanul, ha a legtávolabbi pontjai is jól kiépített összeköttetésben állnak egymással. Minthogy a soksejtû szervezetekben az információs távolságok nagyok, a vérkeringés sebessége is elégtelennek bizonyul az együttmûködés biztosítására. Az ember lábfejét érõ inger által keltett ingerületnek a tõle több mint 1,5 méterre levõ kézig hosszú utat kell megtennie. Ha az ingerület csupán a véráram útján terjedne, forró vízbe érõ lábunk megégne, mielõtt az ingerület eljutna a védekezõ mozgást létrehozó gerincvelõig, hogy kezünk kinyissa a hidegvízcsapot, s lehûtse a túl meleg vizet. A szükséges mozgás a valóságban a másodperc törtrésze alatt bekövetkezik. Ez idegrendszerünk mûködése révén válik lehetségessé. Az idegsejtek nyúlványaikkal gyorsan vezetik az ingerületet.

Az idegrendszer idegsejtekbõl áll. Ezekbõl a sejtekbõl specializálódott a központi idegrendszer. Nyúlványai, mint idegek hálózzák be az egész szervezetet. Az idegek összességét perifériás (környéki) idegrendszernek nevezzük. Az idegek ingerületvezetésének a sebessége messze elmarad attól a sebességtõl, amellyel a villamosvezetékek az elektromosságot vezetik, ugyanakkor annyival meghaladja a vér áramlási sebességét, hogy az tökéletesen megfelel az életszükségletnek. Összehasonlításképpen azért kell megemlíteni a vérkeringést, mert az idegi szervezés mellett a szervek mûködését az ún. vegyi szervezés is befolyásolja. Ez nem más, mint a belsõ elválasztású mirigyek hormonjainak a véráram útján ható rendszere, vagyis a hormonrendszer. A vegyi szervezés tartósabb hatású, de lassúbb, az idegi rövidebb ideig tart ugyan, de sokkal gyorsabban fejlõdik ki.

A híradás, vagyis az ingerületvezetés tehát biztosított, de a szervek mûködését központi szervnek kell összerendeznie és irányítania. Ez a szerv - az agy - feldolgozza a befutó „híreket", és a körülményeknek megfelelõen kialakítja a legmegfelelõbb „választ". Ennek értelmében adja ki „irányító utasításait" a szervezet legkülönbözõbb szerveinek.

Az emberi szervezet legkisebb önálló alkotórésze a sejt, amelybõl 60 és 200 milliárd között van egy felnõtt emberben. Ezek munkáját hangolja össze az idegrendszer, a kémiai „hírvivõk" a hormonok segítségével. Biofizikai mérések szerint egyetlen egy sejtben, egy másodperc alatt, közel 7000 kémiai reakció játszódik le. Elképzelhetõ, hogy mi történik, ha ezt megszorozzuk, mondjuk csak 60 milliárddal? Nos, nem nagyon. Erre ma még nem tudjuk a választ. Ez a végtelenül bonyolult folyamat még homályban van az ember elõtt.

Felmerül a kérdés: ha ennek a szorzásnak a szinte felbecsülhetetlenül nagy számával elosztjuk az egy másodpercet, akkor az eredményként kapott, szintén felbecsülhetetlenül kicsi idõ alatt hogyan kapnak információt a sejtek és honnan? Az ideg-, vagy hormonrendszertõl? Nem, mert ezek reakciókészsége ennél sok nagyságrenddel lassúbb és az életnek abban a fázisában, amikor még ezek ki sem alakultak (fötális szakasz), akkor is meghatározott irányítás alatt vannak sejtjeink.

A sejtek mûködésének irányítása
Kell lennie tehát, egy olyan irányításnak, ami ezek felett áll, és akkor is mûködik, amikor más irányítórendszerek még nem állnak rendelkezésre. A biofizika, az elektronika és a méréstechnika fejlõdése az elmúlt ötven évben lehetõvé tette, hogy olyan élettani jelenségekkel is foglalkozni lehessen, ami eddig rejtve maradt a megfigyelõ szemek elõtt.

A választ a biofizika adta meg. Mivel a sejt pozitív és negatív töltéssel egyaránt rendelkezik, miközben periodikus rezgõmozgást végez, ezért maga körül elektromágneses (EM) erõteret gerjeszt. Ez a végtelenül kis erõtér, amely a sejtkommunikáció eszköze, ma már mérhetõ.

Alexander Gurvics orosz kutató már 1923-ban megfigyelte, hogy ha két hagymát egymástól elkülönítve, de egymáshoz közel helyez el, és az egyik gyökérrésze a másik hagyma oldalához közel kerül, akkor az utóbbi sejtjeiben az egyébként szokásos nyugalmi helyzet megbomlik. A hagyma oldalsó részén levõ sejtek aktivitása megnõ. Az itt levõ sejtek jellegükben olyanná válnak, mint a gyökércsúcson levõk, azaz egy felfokozott sejtosztódási folyamat indult el. Megfigyeléseit pontosította a hagymák közé helyezett optikai rács segítségével is. Optikai rácsokat az anyag hullámtermészetének vizsgálatához használnak. Azt találta, hogy az információhordozó hullámtermészetû. A gyökércsúcsból induló információt mitogenetikus sugárzásnak nevezték el.

Az azóta eltelt évtizedek alatt kiderült, hogy ezek a sugárzások anyagi részecskék formájában is megjelennek és a DNS-ek kettõs spiráljaiban raktározódnak. Ezeket biofotonoknak nevezték el. A sugárzásuk koherens (összetartó - nem szóródó, azaz interferenciára képes), ami azt jelenti, hogy nagyon kis energiával rendkívül pontosan eléri a célját, tehát megvan a sejtek mûködését alapvetõen meghatározó hiányzó vezérlõ erõ. A szervezeten belüli jelkibocsátás ebbõl következõen kis energiával is nagyon pontos adatátvitelt biztosít.

A kutatások kiderítették, hogy minden élettani jelenséget elektromágneses sugárzás elõz meg, tehát végtelenül egyszerûen ellenõrizni lehet, hogy mi tekinthetõ élõnek. A sugárzásmérõhöz hasonló eszközzel detektálni lehet, az egykoron élõ szervezet felbomlásakor kiszabaduló biofotonokat, így könnyen megállapítható egy élelmiszerrõl, hogy valóban olyan friss-e, ahogy azt az eladó állítja.

A sejtosztódást vezérlõ sugárzás felismerése után Albert Popp és munkatársai bebizonyították, hogy az élõ szervezet sejtjei képesek a fény (biofotonok) felvételére, raktározására és kisugárzására; ez a fény biológiai folyamatokat irányít; és ha a vezérlõ mechanizmus meghibásodik, a szervezet megbetegszik. A betegség okait kutatva arra következtettek, hogy a sejtek mûködése fényháztartásukkal közvetlenül összefügg. Hamarosan kiderült, hogy a sejtmembránok és a DNS-ek közötti kommunikáció határozza meg alapvetõen a sejtek növekedését - ezen keresztül a biológia alrendszerek - és végsõ soron pl. az emberi szervezet mûködését.

Az 1970-es évek végétõl folyamatosan láttak napvilágot olyan publikációk, amelyek a sejtmembránok elektromágneses szelektivitásával kapcsolatosak; 1979-tõl a „biológiai ablak" fogalma került bevezetésre. A sejtkommunikáció megvalósítását szolgáló jelszûrés az ún. biológiai ablakon keresztül jön létre (elõször az amerikai Ross Adey publikált a sejt- és szövetszinten végbemenõ informatikai szelektivitásról, ezért Adey - ablaknak is nevezik a rezonanciára, tehát kommunikációra képes tartományt). Ezek az "ablakok" tulajdonképpen bizonyos frekvencia tartományok, amelyek jellemzõek egy adott rendszerre. Az eredményes információátvitelhez a frekvencia mellett az adott hullámcsomag minden jellemzõje, így amplitúdója és fázisa is rezonanciában kell, hogy legyen a fogadó élettani egységgel, ill. annak rezgéseivel. Csak az éppen aktív biológiai ablakok szolgálnak jelátvitelre, és a szervezet adaptációs tevékenységének elõsegítésére.

Az úgynevezett Adey - ablakkimutatása után két következtetést vonhatunk le:

• szervezetünk mûködése nagyban függ elektromágneses (EM) - környezetétõl;
• ezek a behatások sokszor éppen gyenge intenzitásukkal képesek a szervezet önszabályozására befolyást gyakorolni.

A szervezet anyagcsere folyamatainak és adaptációs tevékenységének idõzítését belsõ (endogén) és külsõ (exogén) ritmizálók végzik. A belsõ ritmizálók a DNS és a sejtmembránok, - a külsõ ritmizálókhoz szûkebb és tágabb életterünk jelforrásai (mint pl. a Föld EM sugárzása, a bioszféra összetevõi, a naprendszer égitestei - Nap, Hold, stb.) tartoznak.

A belsõ ritmizálók a belsõ folyamatok (biokémiai reakciók) ritmusát biztosítják, miközben saját tevékenységük ritmizálását a külsõ ritmizálók segítik.

Miért érdekes a táplálkozás szempontjából ez a kis eszmefuttás?
Akadhatnak, akik nem értik, hogy mi köze van a paprikás krumplinak a mitogenetikus sugárzáshoz, az Adey - ablakhoz, vagy a DNS - sejtmembrán kapcsolathoz?

A válasz végtelenül egyszerû. Élõ szervezet táplálásra csak élõ anyag a megfelelõ, csak innen nyerhet az élet fenntartásához bioinformációt. A táplálkozás terápiában, a gyógyuláshoz vezetõ úton, csak a nyers, nem hõkezelt étel, az un. „élõ táplálék" segít. Csak így kap a szervezet helyes bioinformációt (bioenergiát), ami segíti a felborult egyensúly visszaállításában. A fõzés során a biofotonok rohamosan veszítenek információtartalmukból, ezért a fõtt étel savasítja a szervezetet. Ez a táplálkozási terápia lényege!

Nem lehet eléggé felhívni a figyelmet a rágás alaposságának fontos szerepére. Mindenki szokjon hozzá, hogy minden egyes falatot legalább 30-szor rágjon meg, egészen addig, amíg a szájban levõ étel folyékonnyá nem válik, de még az italokat is alaposan át kell nyálazni. Ennek nemcsak az a szerepe, hogy a gyomor és emésztõrendszer feladatát megkönnyítse, hanem az, hogy a szájban lévõ receptorok segítségével beinduljon a bioinformatikai folyamat, hiszen az emésztés már a szájban megkezdõdik. Fogyasszunk tehát sok természetes vitamint tartalmazó gyümölcsöket, zöldségféléket - elsõsorban nyersen.

Élõ étel, halott étel
Az élõlény halála akkor következik be, amikor az eltávozó energia (biofoton - EM sugárzás), amely a „végtelenül kicsiny életeket" irányította, ezeket szabadjára engedi, mindegyiket saját kedve szerint. Akkor a végtelenül kicsiny életek, amelyek a továbbiakban nem függenek egymástól, szétszóródnak, és bekövetkezik az, amit a fizikai test bomlásának nevezünk. A test a senki által sem irányított végtelenül kicsiny életek körforgásába kerül, és alakja, amely a tervszerû arányok következménye volt, szétbomlik, elpusztul a kis életek egyéni energiáinak nyomása alatt.

Minden világossá válik, ha megnézzük, hogy mi az élõ táplálék definíciója:

„Valamit, vagy valakit, addig lehet élõnek tekinteni, ameddig ennek, az általunk szemlélt objektumnak, a végtelenül kicsiny részecskéit az Élet princípiuma hatja át, és ennek az anyagi formának a teljes önállóság sajátos képességét biztosítja, valamint a formák összességét önként cselekvõ egésszé alakítja át."

Ezért, a leölt állat húsa, a feldolgozott (hõkezelt, tartósított) élelmiszer csak és kizárólagosan tápanyag az ember számára, a szónak a legteljesebb fizikai érte

Oldal: Az egészség a legfontosabb!
Miért változtassunk életmódot? - © 2008 - 2024 - szponzor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat